Parti alkony

Parti alkony

Írta: Kovács L István

Gyönyörű a táj, a szem végig siklik, távolt fürkész,

a vízen apró fodrok tükrözik az ég bíbor színét.

A Nap lopakodva tűnik el az égről,

majd alkonyi csillagok izzanak föl az égből.

Csend van a lelkemben, pihentető csend,

nem zizzen nád, tücsök s béka dal sem zeng.

Ölükben ringatnak a tó finom csipke fodrai,

itt kár a szó, most nem kell semmit mondani.

Finoman átölel, magához húz az érzelem,

s könnyű pille szárnnyal átlibben a szívemen.

Vártál, mint anya, tékozló gyermekét,

s én vártalak, ahogy asszony a hitvesét.

Megérkeztem, nézem a vizet, a távoli hegyet,

lágy esti szellő terel néhány bárány felleget.

Ülök egy kövön, szemem végig siklik a tájon,

finoman, hogy neked, s nekem se fájjon.

2018. augusztus 8.

Tiszakécske.