Késő bánat

 

Késő bánat

Írta: Királdi-Kovács István

 

Bizalommal jön ide az ember, nagy a tudástár,

hogy ismertté váljon, mindent megoszt a világgal,

talál sok embert, azt hiszi barátot, csetel ide-oda,

késő volt, mikor rájött ez a világ mily mostoha.

 

Fejét „veri a falba”, önmagára zúdul szidalma:

 

Eladtad a lelked, kiszolgáltattad magad,

Túl sok, ki les rád, s veti magát, mint dúvad?

Összesúg mögötted, eladja a barátságod,

széthinti titkaid, a bizalomtól ezt, nem látod.

 

Már nem a kés fáj, mi hátadból véresen mered,

a lelked tört ezer darabra, azt össze nem szeded.

Eladnád a lelked, szedje össze az ördög, ha kell neki.

Ne tedd! Tartsd magad, neked rajtad kívül nincs senki.

 

Válogass, kit meddig és hogyan avatsz életedbe,

mit írnál, azt írd papíralapú emlékkönyvbe,

dugd jómélyre a polcon, tegyél lakatot is rája,

mert a felhőlétnek nagyon kicsi a biztonsága.

 

2022. 08. 18.

Tiszakécske.