Elmondhatatlan

 

Elmondhatatlan

Írta: Királdi- Kovács István

.

Nézem a madarakat,

elrepülnek, mikor menniük kell,

nincs szárnyam, ha lenne,

oly sokszor repültem volna már.

.

Él bennem egy furcsa érzés,

nem ide tartozom? -motoszkál a kérdés,

bánt, mégis mindig maradok,

csak itt van fészkem, egylaki vagyok.

.

Emberek, pillanatok alatt húznak falat,

barátok adnak egymásnak kosarat,

befejezetlen szavak, lenyelt indulatok,

a lélek mérgezői, gyilkosai vagytok.

.

Elmondhatatlan a keserűség szívemben,

más világban akartam élni, nem ilyenben.

S lám elég egy, ki mindenütt ellenséget lát,

toroknak ugrik, ki csak eddig volt jó barát.

.

Nézem a madarakat,

elrepülnek, mikor menniük kell,

én mégis maradok,

itt van a fészkem, egy laki vagyok.

.

2023. 06. 26.

Tiszakécske.