Folyó születik

 

Folyó születik

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fenn a magas hegy oldalában öles törzsű fenyők közül, habzó zuhatagként, hideg permetet szórva szakadt alá a víz, egy maga alkotta tóba. Fentről erősen harsogó zubogással, dübörgéssel ért le a mederbe, és csapott messzire fodrozódó köröket a tó vizébe. Onnan szikladarabok, és más kövek között bukdácsolva folytatta útját, egy sekély meder partjai között, ahol a kisebb kövek fölött csak átsiklott, de a nagyobbaknak olyan dühvel ment neki, mintha szét akarná zúzni, hogy magával vigye valamennyit.

Ahol ütközött a kővel, ott feltarajosodva, mint egy harcikakas, erőlködött, majd sikertelenségében kétoldalt kerülve habzó sietséggel, mint aki ott sem volt, úgy rohant tovább, hiszen sürgős dolga akadt.

     Még néhány helyen, kisebb szakadékok miatt, alkotott egy-egy vízesést, de semmi különös, éppen csak lebukott a keményebb sziklákról, amit nem bírt eltolni maga elől. Olyankor kicsit hangosabban csobogott, mintha pörölt volna az akadály miatt, de ez a méltatlankodás nem volt komoly. Szép tiszta volt, és friss, akár a tavaszi szellő, így ért le a hegy lábához, ahol nem kellett köveken átgázolnia. Már nem is rohant, inkább csak sietett, mert nagy munka várta. Itt a meder is mélyebb, és szélesebb lett, kényelmesen elfért benne. Már lakója is akadt, hal, rák, és béka, valamint néhány növény telepedett meg benne, mint a sás, káka, és bambusz is. Emberek is jártak hozzá, pecáztak, gyerekek kis facsónakot úsztattak rajta, s ő boldogan vette a hátára valamennyit.

     Egy helyen, ahol kicsit összeszűkült a meder, még egy hatalmas kereket is forgattattak vele. Úgy mondták az emberek, hogy vízimalom. Ő nem tudta, de, ha már rábízták azt a kereket, akkor bizony szorgalmasan forgatta. Örült, hogy segíthetett az erejével. Így folydogált faluról falura, szép vadvirágos dombok ölelte völgyekben, míg egyszer egy nagyon sík területre ért, ahol annyira kitágult a tér, és úgy lelassult a folyása, hogy majdnem megindult visszafelé. Itt találkozott egy másik hasonló folyású vízzel, ami sokkal nagyobb volt, mint ő. A meder nagyon széles és mély volt, bele is szédült, tölcsért formálva pörgött, forgott bele a másik vízbe. Onnan már együtt folytatták útjukat tovább. Felcseperedett, új nevet kapott, folyónak hívták, és kisebb, nagyobb hajókat, uszályokat is cipelt. A folyása inkább andalgás lett, az erdei rohanáshoz mérten, de jó ez is, szeret sétálni. Lassan kényelmesen, mindet jól megnézett magának, igaz a magas partok miatt nem sokat látott a városból, de élete sokkal izgalmasabbá vált. Dolgozhatott!

    Néhol van kijelölt partszakasz ahol emberek, és kutyák is fürödhetnek benne. A halászás is sokkal változatosabban történt, nem csak bottal, hálóval is, csónakból. Szóval jólérezte magát.

.

2023. 12. 07.

Tiszakécske.