Szeress. tanulj, tanits

 

Szeress, tanulj, taníts

Írta: Királdi-Kovács István

.

Ha kivetne a világ, hova is lennék,

talán egy hosszú vándorútra mennék,

mint a zarándok, kinek az a célja,

hogy önmagával találkozzon néha.

.

Áldanám nevét, de Istenhez nem mennék,

van neki elég dolga, és ő nem is menedék.

erdőket, mezőket, falvakat keresnék fel,

próbálnék őszintén beszélni emberekkel.

.

Ha nem járnék sikerrel, van még reményem,

egy hely, ahol békében élném remeteségem.

Mondanék jövendőt, egyszerű szavakkal,

terjedne a hír, él itt egy bölcs igaz ajakkal.

.

Nagy látnok, nem hazudott tán még soha,

ott él fenn a hegyen, barlang az otthona.

Tanácsért jönnének emberek, befogadna a világ,

engem a kitaszítottat, jöjjetek, lássatok csodát.

.

Esténként volna min gondolkodni, nevetni,

ó, jaj, világ ezért kellett kebledből kivetni?

Most lábam előtt heversz, tanácsomat kéred,

mondd hová lett hatalmas büszkeséged.

.

Látod, én maradtam, aki mindig is voltam,

sok mindent láttam, míg vándoroltam,

nagyszerű emberektől tanultam az igazságot,

melyet kellő alázattal, mély tisztelettel fogadtam:

Élj békében, szeress, tanulj, és tanítsd a világot.

.

2023. 12. 07.

Tiszakécske.