Üres kézzel

 

Üres kézzel

Írta: Királdi-Kovács István

.

Üres kézzel jöttünk, erősen markolva

a semmit, amit magunkkal hoztunk.

De, ha volt is valami ősi tudás bennünk,

útközben valahol mindent elvesztettük.

.

Szívemben, valahol nagyon mélyen,

teljesen mást, sokkal jobbat reméltem.

Hittem, az élet talaján szilárdan állunk,

terheinket könnyedén cipeli vállunk.

.

Hittem azt is, amit teszünk, adunk,

a világ javára válik, és gyarapszunk.

Bölcsebbek, bátrabbak, jobbak leszünk,

hogy egymásnak keresztbe nem teszünk.

.

Ember, milliónyi embert „zabál”,

emberkéztől vicsorít ránk a halál.

Mindenki békéről, szeretetről beszél,

Imára buzdít, hogy kérjük Istennél.

.

Isten meghallgat, de hiába minden,

nem ő a bűnös, és ráhatása sincsen.

Az embert kinek keze véresen int,

nem hatja meg semmi, lövet megint.

.

Becsülni kéne az életet, tisztelni mindenkit,

a történelem, példáiból nem tanultunk semmit.

Pedig eltöltünk e Földön hosszú-hosszú éveket,

amit látok abban keresnék, de nem lelek értelmet.

.

Üres kézzel jöttem, markolva a semmit,

nem tudom, hagyok e hátra néhány fecnit.

ha itt az idő, menni kell, leteszem a zsákot,

üres kézzel hagyom el ezt a szomorú világot.

.

2023. 12. 22.

Tiszakécske.