Kényúr

 

Kényúr

Írta: Királdi-Kovács István

.

Békét teremteni józan ésszel lehet.

A háború bosszúvágyat szül,

ne rántson kardot felelőtlenül.

Csörgethet oldalán fegyvert,

testvérre uszíthat testvért,

süllyesztőbe küldhet néhány fejet,

(látom ezt szívesen is teszed)

sajnos mégis mindig lesz, ki éljenezi,

nevét dicshimnuszban zengi,

legyen bármily alantas a tette.

.

De tettei súlyát nem feledi senki,

ha eljön az idő azért felelni kell neki.

Mindent mérlegre tesz az utókor,

megtudja milyen részesülni a pokolból.

Hárít, tol magáról mindent felelősséget,

közben tovább szédíti a hiszékeny népet.

Barátság, jószomszédi viszony a jelszó,

a többség mégis elfordul, mert átlátszó.

Téved, aki azt hiszi, neki lehet a barátja,

közszemlére kerül, ha nem úgy táncol, ahogy ő elvárja.

.

Hol van a gerinc, picinyke tisztelet, tartás?

Mit ad? - fanyar gúnymosolyt, megalázást.

Igazság nincs, a jogot lábbal tiporja széjjel,

majd alkot sajátot, újat, ha lehet éjjel.

Szónokol, nézem az árulkodó arcokat,

némelyen szégyenpír, másokon áhítat.

Igen, van, kin a szégyenpír látszik,

mert tudja, a kényúr hamisan játszik.

Mint templomjáró, ki nem szíveli a papot,

de, ha lehet, kerülné az Isteni haragot.

.

2024. 02. 29.

Tiszakécske.