Pedagógusnapra

Pedagógusnapra

Írta: Királdi-Kovács István

.

Voltak szigorú, talán túl kemény évek,

volt, hogy megviseltek a nehézségek.

Talán akadt egy-egy irányt jelző pofon,

az elbitangolt csikó merre kanyarodjon.

.

Hogy folytassa útját, mely akadályokat vegye,

ha előre akar jutni, az ember gyereke.

Nem volt az igazi szigor, csak jelezte a falat,

nem arra „kisökör” használd már az agyad.

.

De én szerettem őket, sosem haragutam érte,

az élet tőlük bővebben, keményebben mérte.

Ha széled a jószág, pásztor is ugratja az ebét,

„Keríts” ne legyenek a pusztán szerteszét.

.

Így gondolok rájuk-pásztoraimra szeretve,

egyik kézzel fáklyát tartva másikkal terelve,

Erősen ostromolva reménylem a hetedik ikszet,

fényük ma is kísér, olykor könnyekig megillet.

.

Tanító nénik, bácsik, oktatók és mesterek,

bár „ők”, igen mostohán, bánnak veletek,

A nemzet gyermekeinek szüksége van rátok,

hogy a sötétséget sokáig, messzire bevilágítsátok.

.

2024. 06. 06.

Tiszakécske.