Semmi
Írta:
Királdi-Kovács István
.
Halk suttogás, majd néma
csend,
még nem értem mi zajlik
bent,
Van-e, és ha van, akkor
mi a titok,
mindentől messze, távol
vagyok.
.
Nézek, előttem árnyak,
fények,
nem látok semmit,
nincsenek képek.
Nincs más, csak
elmosódott foltok,
nincsenek elérhető,
tájékozódási pontok.
.
Csak a legyőzhetetlen
távolság,
hiába minden vakmerőség,
bátorság,
Dühkitörés, szépszó, vagy
kérés,
a távolság az, ami égető
kérdés.
.
Nem beszélünk, ha
véletlen mégis,
a rosszat keressük, hogy
mi a fétis.
Nincs közös pont, közös
akarat,
nem tudjuk ledönteni a
falakat.
.
Pedig azok maguktól nem
dőlnek,
ahhoz lennie kell egy
elemi erőnek.
Vagy egymásra nézni,
együtt menni,
most pont ott állunk,
ahol nincs semmi.
.
2024. 05. 21.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése