2014. szeptember 6.

2014. Szeptember 6.

Írta: Kovács István

Harminckilenc év, nem nagy idő,

Talán csak egy emberöltő.

Már ennyit adtál magadból.

Csendes, halk szavaddal,

Ölelő karjaiddal,

Fontál körénk védőhálót,

Hogy a málló idő, pergőhomokszemei,

Életünket ne kezdje ki.

A kis lány kit elvettem,

Alig változott,

Csak a gonosz idő,

Mi rajta nyomot hagyott.

Csendes mosollyal nézted,

Csapongó, lázadó lelkem forradalmát,

De esténként kebleden,

Megleltem lelkem nyugalmát.

És most, fáradt kezed kezembe veszem,

Könnyezve köszönöm,

Hogy cipelted az életem!

2014-09-06.

Tiszakécske.