Gyász

Gyász

Írta: Kovács István

Itt nincsenek szavak,

mert a jajongás nem az.

A szó, most mind elakad,

csak a nehézlégzés,

a mély sóhaj marad.

Csendesen folynak a könnyek,

azt hisszük, hogy így könnyebb,

meghasadt vérző szívünk,

egy kőszikla nyomja,

belőle patakzik a bánat,

s agyunk föl nem fogja,

miért történik így?

Hogy ki magzatát hordja,

majd büszkén bölcsőt ringat,

iskolába vezet kézen fogva,

Ő ágyazzon meg a koporsóba,

annak, kit még meg sem legyintett

a nagybetűs ÉLET,

máris az angyalok közé lépett.

S ha Isten kegyelme végtelen,

(mert végtelen)

miért engedi, hogy ily gyász legyen,

egy anyai szíven, mely védtelen.

Védtelen e megpróbáltatástól,

mert természetellenes,

az, hogy anya gyermeket gyászol.

2015-03-28

Tiszakécske