Csadorban
Írta: Kovács
István
… sétálsz, a
lángolónap
barnára
cserzi arcod
valami
hiányt érzel
szétnézel
magad körül
s nem látsz
sehol lányokat
itt nem
villan hosszú comb
nem látsz
szép ívű tomport
dekoltázs is
otthon maradt
az arcokat mintha
csak
éj sötétje
nyelné el
úgy fedi
fekete lepel
melyből két tengerkék-szem
éjben fénylő
csillagként
ragyogva
tűnik elő
tekintete
perzselő
mely a
szívedig hatol
megigéz,
földig tarol
alakja
zsákba dugva
de lelke a
kirakatba
mélyen nézz a
szemébe
lelkének
míves tükrébe
és már nem
számít milyen
csinos a
ruha alatt
szíved örök
rabja marad
2015-03-22
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése