Mire a lomb lehull

Mire a lomb lehull

Írta: Kovács L István

Behívót küldött Ferenc Jóska nekem,

hazát védeni háborúba kellett mennem,

háborúba mentem idegen országba,

puskával lőni egy más nemzet fiára.

A behívó megjött egy szép, tavaszi napon,

masíroztunk, lőttünk minden gyakorlaton.

Ki vonaton, ki gyalog elindultunk végre,

mire a lomb lehull, de legkésőbb itthon leszünk télre.

A csatamezőn, hol eddig csak virág nyílott,

most jajszó és tátongó sebből piros vér hullott,

a jajszó nem csak az ellenség soraiból hallik,

a mi soraink is egyre jobban bomlik.

Az, az ember sosem látott nem is bántott engem,

miért is kell ő reá fegyvert fölemelnem?

Közben a lomb megsárgult, lehullott már régen,

még mindig dörögnek fegyverek a valaha volt réten.

Lövészárok mélyén hasal néhány ember,

gránát süvít, nekik már hazamenni nem kell.

Mire negyedszerre is lehullt a lomb,  

alatta némán rejtőzött tizenötmillió domb…

2018. május 26.

Tiszakécske.

Kép: Makray János