Füst, zene, whisky

Füst, zene, whisky

Írta: Kovács L István

Egy kis kocsma, füst és whisky íz,

megint péntek újra este tíz,

mélyen a sarokban színpad áll,

rajta néhány barát muzsikál.

Félhomályt szór egy pisla lámpa,

beolvad a bőgő mély dalába,

fölzokog egy rekedt szaxofon,

seprő surrog csendes dobokon.

Zongora futam, sok gyöngygolyó,

gurul, mint partja vesztett folyó,

úgy árad, visz, sodor a zene,

magával ragad lendülete.

Egy trombita a lelkedbe váj,

szíved a dobokkal kalapál,

más dimenzió, nem érzi fül,

mint whisky tűz, átjár legbelül.

Áll az idő nincs ma, nincs holnap,

zene és ritmus átkaroltak,

életérzés belülről fakad,

lebegj, repülj, érezd jól magad.

2018. május 4.

Tiszakécske

Kép: Web.