Ég alatt

Ég alatt

Írta: Kovács L István

Szérűn az ágyam, széna a vánkosom,

derékaljam rét, betakar kalapom.

Hold kísér és milliárd csillagok,

mind, ami az égen fenn ragyog.

Vándor vagyok, átutazó mindenütt és sehol,

bennem nyugtalanság  a menni vágy honol.

Menni, keresni kinek mása lettem,

az embert, aki talán itt lakik bennem.

Tarisznyámban jó kövér a nincsen,

vándorbotom egyetlen kincsem.

Van még egy bicska a zsebembe’,

régen vágott kenyeret szeletre.

A „Kőleves” is csak a mesében létezik,

bármerre járok, mindenki éhezik,

tele panasszal minden ember,

levesbetétet hozni senki nem mer.

De ellát az Isten, nagy az édenkertje,

mindenféle étek frissen terem benne,

vadgyümölcsök, sóska, csiga, gomba,

éhem ettől lesz egy kicsit tompa.

Most, egy erdő alatti tisztáson járok,

pihenni, vadkörtefa alatt hálok,

porból lett köpenyem alá terítem,

fanyar vackor az estebédem.

Mikor a hajnal első sugara ellopja takaróm,

hálálkodva csomagolom útravalóm,

nincstelen tarisznyám kövérre tömöm,

Uram! Kérésem nincs de, amit adtál köszönöm.

2018. május 3.

Tiszakécske