Elfut
az élet
Írta: Kovács L István
Egy
út sosem céltalan,
az
útnak mindig célja van.
Aki
úton jár, keres valamit,
vagy
talán menekül,
üldözött-e,
vagy üldöző,
ki,
talán sosem derül.
Van
kinek célja maga az út,
menni
mindig előre,
a
pillanatot is futva élve,
és
gyorsan tovább lépve,
vissza
sosem nézni,
mi
elmúlt, kár felidézni.
Vándor
állj meg, várd be magad,
mit
ad, s mit kap, aki mindig szalad.
Emlék
nélkül oly sivár minden,
csak
sivatag hol fűszál sincsen,
hol
a lábnyomot befújja a szél,
nem
tudni hová tartasz, merről jöttél.
Valahol
kezdődik, valahol vége van,
mit
él meg belőle, aki mindig rohan?
2018.
június 17.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése