Kavicsnak

Kavicsnak (versbarát)

Írta: Kovács L István

Pendelyedből kitépett hajnali foszlányok,

utat keresve örömpírt festenek az ég aljára,

fényesebbé teszik a lassan ébredő hajnalt,

és mosolyt csal a korán kelők ajkára.

Majd befészkeli magát a gondolatba,

percenként be-bevillan néhány sora,

ott motoszkál, mint sláger dallam,

motyogom magamban, hogy csak ezt halljam.

Másnap hajnalban már új foszlány szakad,

lassan a pendelyből már nem is marad,

de csak vetkezz a lelkedig pőrére,

majd kerül más pendely estére,

mi az új pirkadatra ismét verssé szakad.

2018. június 16.

Tiszakécske