Akkor ne beszélgessünk

Akkor ne beszélgessünk

Írta: Kovács L István

Már rég elhagytak az álmok a vágyak,

ülünk a félhomályban, háttal egymásnak.

Ők nem keresnek, nem zavarnak engem,

akkor ne beszélgessünk, üljünk  csendben.

Valamikor tervek voltak világrengetők,

nagy utak, felfedezések, teremtők.

Hosszú éjjeleken átbeszélt variációk,

ami reggelre mind hamvába holt.

Pedig még éjszaka oly szépek voltak,

mint tarka pillangók szárnyalva táncoltak.

De életük rövid, csak kérésznyi lett,

holt virágszirom, mi elborítja a folyó vizet.

Hosszú, üres, álom nélküli az éjjel,

tervek, álmok forognak valami örvénnyel.

A nagy tervekből erodálódik lassan minden,

már nem beszélgetünk, csak ülünk csendben.

Már nem akarok világot váltani.

2018. június 27.

Tiszakécske