Túl a
folyón
Írta: Kovács L István
Sétálok
homokos, kavicsos fövenyen,
távolba
nézni föl, fölemelem fejem,
itt,
lábaim előtt lassan hömpölyög,
hullámzik
a víz, aprókat locsogva,
mint kényelmesen
sétáló öregúr,
a
délutáni napfényben ballag a Duna.
Nem zajong,
nem zúg, nem haragos,
hullámzása
inkább fodros, mint tarajos.
De ott
túl a vízen a másik part fölött,
hívogató
dombok párafelhők között.
kacéran
álló fennsíkok, lankák,
csúcsos
és kerek tetejű dombok.
hűs, árnyat
adó, titkot rejtő lombok.
A
csend, nyugalom másik otthona.
Imádón
gyönyörködik benne szemem,
vonalait
simítani kinyújtom kezem.
Olyan
ez, mint szerelemben az első,
lehet társad, szeretőd, egy, vagy ezer,
az
elsőt feledni képes soha sem leszel.
Óh, te
drága nagy folyó, ne feledd a hegyet,
ott
születtél , hűs forrásként kaptad az életet.
Látod
veled öregszem, itt sétálok,
szemben
veled, tisztelem nagyságod, de
te a
tengerhez mész, engem várnak a hegyek.
2018.
szeptember 7.
Tiszakécske
Kép: Virág Kis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése