Hol lakozik ma a boldogság...

Hol lakozik ma a boldogság…

Írta: Kovács L István

Régi emlékek poros lapjain,

kemencetűz pattogva táncoló lángjain,

messzi időkbe meredő sötét szemekben,

esti, hunyorgó fényben lágyuló  szívekben,

a múltban, vagy előre a megfoghatatlanban.

Öreg ház tisztaszobában kemence búbja búsong,

nem pattog benne tűz, nem sül benne kenyér, sem kalács,

padkája hideg, nem ül rajta körben a család,

nagypapám nem mesél bodorfüstöt eregetve,

unokám nem ül térdemen nagyokat nevetve.

Csak én ülök itt, mint a magam vendége,

a ház már meg sincs, csak fotón az emléke,

nem divat, egy fedél alatt több generáció,

már csak nagyot nyel az öregebb, nem szól,

minek, ha szava nem egyéb, mint prédikáció.

Hol lakozik ma a boldogság?

Régi emlékek poros kotta lapjain,

szerető szív lantjának zengő húrjain,

mely hang velünk lassan a semmibe vész,

mint a fákról hulló őszi levél.

2018. október 25.

Tiszakécske

Fotó: Dányi krónika (Zsámboki búbos kemence)