Kék
sárkány
Írta: Kovács L István
Fehér
habot tajtékzik a tenger,
lélekvesztőkben
néhány ember,
inas
karjuk, mint íjhúr feszül,
kérges
markaikból szigony repül.
A kék
sárkánynak tátva szája,
nagyot üvölt fájdalmába,
fenyegetőn
öltve nyelve,
egy
csónakot tán el is nyelne.
Erős
farkával jobbra, balra pancsol,
borul a
csónak, sok ember vízben landol.
Egy-két
dárda épp hogy talál,
nyaka
kicsit vérzik, de ez még nem a halál.
Tovaúszik
fáradtan, hol nincs ember,
elrejti
az alkony a lassan nyugvó tenger.
Elsiklik,
ahol csöndes festői a tájék,
hol a
szívben mese ő, és játék.
2018.
október 5.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése