Hölgyek a szénosztályozón

 

Hölgyek a szénosztályozón

Írta: Kovács L István

 

A torony tetején pörögtek a hatalmas kerekek, egyik engedte, a másik húzta föl a kast.  A bánya csillékben ontotta magából a szenet. Csörögve, csattogva lökdösték a csilléket, az üreset a kasba, a telit ki a kasból. A külszínen apró dízelmozdonyok, mint hosszú kígyókat tolták a csilléket az ürítőhelyre. Ott hatalmas tartályba ürítették a szenet, ahonnan a feladó állomás drótkötélen függő csilléibe adagolták a föld mélyéről érkező sötétbarna kincset. A csillék félautomaták voltak, kicsit meg kellett tolni, hogy a függősínen végig gurulva rátudjon fogni a vonókötélre, ami elvitte a néhány km-re lévő osztályozóra. A fogadó állomáson a kötélről ismét a függősínre futott, elengedte a vonó kötelet, ahol általában két nő fogadta és ürítette ismét egy adagolótartályba. Alul szállítószalag rohant és vitte az adagoló alól a szenet föl az osztályozó helyiségbe a rázórostára. A rázóasztalon több, kisebb, nagyobb lukméretű rostán peregtek át a megfelelő méretű szén darabok. Így nyertük ki a por, a dara, a dió, és a darabos szenet. A szállítószalagok két oldalán nők válogatták ki kézzel a meddőt és a kőszenet. Nehéz munka volt, nyolc órán át ott állni, figyelni a rohanó szalagot és leszedni azt, ami nem odavaló. A meddő vagy pala, ment a meddő hányóra, a kő pedig a zúzóba, abból porszén lett.  Majd az osztályozott szenet vagonokban szállították a megrendelőkhöz.

Egy csillébe átlagban nyolc mázsa szén volt, azt tolták, húzták a hölgyek és öntötték ki. Bizony, hogy átbillenjen nagyon bele kellett kapaszkodni.

Most, a bányászok ünnepén, nem csak a föld alatt dolgozó férfiakról emlékezzünk meg, hanem azokról a nőkről is, akik bár nem a mélyben, hanem a külszínen végeztek hasonlóan kemény munkát. Tisztelet a bányászoknak és a bányászt segítő asszonyoknak, lányoknak!

Kas=lift, ami alkalmas volt személy és teherszállításra egyaránt.

2019. 08. 31.

Tiszakécske.