Koncert
Írta: Kovács L
István
A teremben csend, csak az
egymásba fonódott hangok csapódnak a kiváló akusztikát biztosító falnak. A
közönség mély áhítattal élvezi a mester játékát. A ritmust a fejek mozgása
követi, mintha egy nagy csoport pantomim játéka lenne. Néhányan maguk előtt,
hogy senkit ne zavarjanak a kezükkel diszkréten vezényelve, követik a ritmust.
A zene elhallgat, néma csend, a közönség még nem érzékeli a darab végét, az
utolsó hangok ott lebegnek a fejük felett, aztán hirtelen, mint a
marionettbábok a zsinóron egyszerre állnak föl, és a házat is megrengető
tapsvihar tör ki a teremből. A közönség sokáig ünnepeli a mestert. Ő többször
kijön, meghajol, majd leül a zongorához, és a befejező részt újra átadja a közönségnek.
2019. 08. 30.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése