Vég nélkül

 

Vég nélkül

Írta: Kovács L István

 

Valaha, van tán ezer éve,

vagy csak pár száz, nem tudom,

mag sarjadt egy hajnalon.

Erőss gyökerei tartották a földön,

hogy hatalmas fává nőjön.

Nőtt is a fa, lett sok, sok ága,

oly terebélyes nem látni,

merre nő, meddig terjed koronája.

Ebben a koronában vagyok,

egy apró, sárguló levél,

még zizegek kicsit,

de tudom, engem is elvisz a szél.

Velem még nincs vége,

oldal sarjak nőnek,

terebélyesedik, nő a fa,

de sosem ér föl az égig…

 

2019. 09. 05.

Tiszakécske