Mikor
hallgat a múzsa
Írta: Kovács L István
Hallgat a
múzsa, pihenni tért,
polcra
nyúlok egy könyvemért,
lapozgatom,
keresem a hangulatot,
de csak
verseket tartalmaznak a könyvlapok.
Aztán egy
hirtelen megállítja kezem,
a sorokat
már rója is szemem,
olvasom
az első strófát, megállok,
visszatérek
az első szóra.
Újrakezdem,
halkan mondom, tagolva,
ahogy még
iskolában tanultam, magolva,
fölnézek,
a költő mintha ott ülne szemben,
velem
mondja, ahogy nem lehet szebben.
A végén
együtt mosolygunk, s Ő,
mint köd
a szélben tova lebben,
én csak
ülök, a könyvvel ölemben,
nem
lapozok, valahová megérkeztem.
2019. 09.
01.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése