Lépcsőn

 

Lépcsőn

Írta: Kovács L István

 

A lány a lépcsőn ült,

kezében kávé, már rég kihűlt,

csak nézte, nézte a messzeséget,

maga sem tudta hová révedt.

 

Kék-ezüstfény bolyongott körülötte,

lelkében hangtalanul szólt a zene,

rekedten dúdolt egy szaxofon,

dobseprű surrant egy kis dobon.

 

Orrában füst, szájában whiskyi íze tolult,

csak egy pillanatra torka, szíve elszorult,

majd lába felvette a ritmust dobolta az ütemet,

és a lány lassan, lassan fölengedett.

 

Belelendült a lépcső is zengte a dalt,

mint, ki békére lelt halványan mosolygott,

a messzeség eltűnt, s a lány megérkezett.

 

2019. 09. 11.

Tiszakécske