Vég
nélkül
Írta: Kovács L István
Valaha,
van tán ezer éve,
vagy csak
pár száz, nem tudom,
mag
sarjadt egy hajnalon.
Erőss
gyökerei tartották a földön,
hogy
hatalmas fává nőjön.
Nőtt is a
fa, lett sok, sok ága,
oly
terebélyes nem látni,
merre nő,
meddig terjed koronája.
Ebben a
koronában vagyok,
egy apró,
sárguló levél,
még
zizegek kicsit,
de tudom,
engem is elvisz a szél.
Velem még
nincs vége,
oldal
sarjak nőnek,
terebélyesedik,
nő a fa,
de sosem
ér föl az égig…
2019. 09.
05.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése