Kincsem a nyelv

 

Kincsem a nyelv

Írta: Kovács L István

 

Van egy ősi nyelv, sokat hányták erre-arra,

próbálta megtörni török, német, orosz és más náció,

de a befogadott jövevényszavak fordultak magyarra.

 

Színekben pompázik, mint erdők, mezők vadvirága,

itt-ott ma is megújul, mint gyümölcsfák ojtott ága,

és ízesen cseng bárhol, e széles, és nagyvilágban.

 

Leltára nincsen, pedig csak negyven négy betű,

s belőle milliárd szó, kifejezés, rag, toldalék, szín és árnyék,

mélyen döngő, vagy csengőn magasra szálló, rímes játék.

 

Mind lassan hömpölyög, ahogy széles folyam árja,

ízt ad neki, író, költő, ha fárad, tovább lendíti a versek lába,

és szélesen, csendesen torkollik bele a nyelvióceánba.

 

Ma is nyúzza idegen, nyelvtörő szó, mint káromlás,

sok a szleng, a rövidítés, színtelen az artikuláció,

mert rossz, vagy hiányos az ismeret, és a fordítás.

 

Amíg tudjuk, akarjuk őrizni ezt a csillogó, csengő kincset,

mellyel távoli ősök, anyák, apák ruháztak fel minket,

mert tovább adni nem lehet, ami elfogyott, a nincsent.

 

2021. 10. 28.

Tiszakécske.