Valami
bent maradt
Írta: Kovács L István
Csend,
és némaság ül a lelkemben,
gondolatok
dörömbölnek fejemben,
az
elme nem érti, mit a szív dobol,
a
szív az elmét hiányolja valahol.
Az
asztalon sercenve lobogó gyertya ég,
kezemben
egy megrágott ceruzavég,
csak
forgatom, nézem a tiszta, fehérlapot,
már
nem tudom miért, és hol vagyok.
Írni
akartam valamit, valamiről,
felidézni
régmúlt képeket a múltidőből,
de
egy homályos tükör bámul vissza rám,
kérdi:
hol vannak az álmaid kis komám?
Az
idő halad, álmok homályba vesznek,
magammal
lassan békülök, örülök az életnek,
a
gondolat, már nem dörömböl bennem,
pillám
elnehezül a némacsendben.
Ceruzám
halkan az asztalra koppan,
a
gyertya füstölve egy utolsót lobban,
a
lap fehéren, hótisztán maradt,
talán
holnap teret kap a gondolat.
2021.
10. 10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése