Évezredek óta

 

Évezredek óta

Írta: Királdi-Kovács István

 

Elfut az idő, gyorsan szállnak az évek,

a ma dolgai holnap már csak emlékek,

okkal történik minden, ami van, amit tesz,

úgy tökéletes, ahogyan van, ahogyan lesz.

 

A pirkadat tervez, az alkonyat ítél,

az ember spirálban forog, amíg él,

a Föld búgócsigaként forog velünk,

az ellipszis pályán is körbe megyünk.

 

És mégis, mintha állnánk, toporgunk helyben,

nem enged lépni, megbénít a félelem,

a lélek, a gondolat szállni vágy, mint a madár,

de ott belül egy bélyeg, bilincsbe zár.

 

A gondolatból betű lehet, egy iromány,

messze érő szólam, tollnoki hagyomány,

melyet olvas, de nem ért az utókor,

azt hiszi, az ő élete egész másról szól.

 

Téved! A Föld, a Nap ugyanúgy forog.

És az ember? -tétovázik, toporog,

várja, hogy holnap valami más lesz,

de a félsz szárnyát töri, rá is bilincset tesz.

 

2022. 06. 25.

Tiszakécske.