Tüzek fénye

 

Tüzek fénye

Írta: Királdi-Kovács István

 

Feszengő baráti társaság,

ma nem működik a nyitottság,

az őszinteség fátyol alatt pihen,

nyomaszt valami ott benn.

 

Pedig az este romantikus, szép,

mégis jobb lenne kettecskén,

pedig van nevetés, pörgés,

erőfitogtatás, pici őrjöngés.

 

De mikor a láng fellobban,

a tábortűz lángja nyújtózik egyre jobban,

s egy nyelv már elérte az eget,

valami változik, mindenki remeg.

 

Rájuk ül előbb a csend, a béke,

majd megnyílik bent a mélybe,

olyan meghitt beszélgetésre kerül sor,

mit még nem tettek soha sehol.

 

Csak folyt a szó csendben,

nem vágott más szavába egy sem,

mikor a tűz üszökké hamvadt,

valami ott maradt a hamu alatt.

 

Otthon fotelban ülve a kandalló lángja,

fordítja az embert meghitt magányba,

őszintén, emlékeket idézve,

elegyedik a lelkével beszédbe.

 

Kitisztul, megbocsát, elenged,

tisztította a tűz pedig nem ő égett,

mikor az utolsó szikra ellobbant,

a szív sokkal könnyebben dobbant.

 

2022. 06. 14.

Tiszakécske.