Időjárási csalódások
Írta:
Királdi-Kovács István
Tél van, sapka, sál, és
paplan,
a ház, a táj hó alatt
van.
Mily felfordult mára a világ,
hull a hó, a Nap süt ezer
ág.
*
Sárgás barkát bont a
fűzfaág,
virágot hoznak gyümölcsfák.
Szeszélyes Tavasz a Télben,
szakad az eső a hideg szélben.
*
Feketefelhő kövérre
dagad,
vad fodrai között villám
szalad.
Az ég duhajkodik,
meg-megdörren,
az ablak üvege is
belezörren.
*
A földben megmozdult az
élet,
félek, nagy ára lesz e
sietségnek.
Nincs még itt az idő a
jóra,
nem ütött még Tavaszt az
óra.
*
Nem dalolják még a
cinegék,
hogy itt az idő, nyitni
kék.
Ki tudja, mit hoz majd Február,
jön vele a Tél, vagy a
korai Nyár.
*
Csak néz az égre, vagy maga
elé az ember,
tágra nyílt csodálkozó
szemmel.
Magát okolja, kiáltozik
klímaváltozás,
míg ő nem volt, a bolygón
ez volt a szokás.
*
Állandó a változás, jégkorszak
és meleg idő,
pusztít majd újra épít ez
az erő.
Az ember balga, nem
sivatagba épít utat, házat,
erdőt írt inkább, ész nélkül
vágja ki a fákat.
2023. 01. 18.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése