Te vagy minden gondolatom

 

Te vagy minden gondolatom

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mint nyári vihar úgy toppantál az életembe,

Zajosan, izzón forgattál bele a félelembe.

Féltem, hogy elhagysz, megunod a vihart,

Hogy rövid idő lesz, az ameddig kitart.

.

Rád gondolok most is, arcod előttem lebeg,

Ahogy csalfa délibáb a pusztában remeg.

Vagy festett kép, mely szavakra késztet,

Vers a fülben, mely szavakkal fest képet.

.

Rád gondolok, ha arcomba havat vág a szél,

Ha a kályhából egy izzó hasáb dúdol, zenél.

Ha rügyet bont a Tavasz, s virágok illata száll,

Bennem élsz, hiába tudom, rád másfajta élet vár.

.

Menj, ha neked ez jó, ha így érzed jól magad,

Hogy rád gondoljak, azt azért meg ne tagadd.

Arra gondolok, olyan voltál, mint futó zápor,

Elkap, bőrigáztat, mégis jólesik érjen az bárhol.

.

Rád gondolok, vajon merre jársz, hol lehetsz,

Írsz-e, olvasol-e mostanság verseket?

Látod, szántom a papírt, a tollat, koptatom,

Írnék, de most is nálad jár minden gondolatom.

.

2024. 01. 28.

Tiszakécske.