Mint a folyam

Mint a folyam

Írta: Kovács István

Mint a folyam, hömpölyög a vad gyűlölet,
jó testvérek rázzák egymásra öklüket,
hiába minden, nem hat már az észérv,
kerítésen kívül rekedt most az értés,
kiben bíztunk, hogy majd fényre vezet,
látványosan megoszt és harcol ellened.

Harcban van, ki túlél, és van, ki elesik,
a békét a temetőben hiába keresik,
hisz kinek és minek a virág, a sírkő,
ki elment végleg, az vissza sohasem jő,
emelsz emlékművet, hullhat a könnyed,
a szíved attól soha nem lesz könnyebb.

Mint a folyam, úgy hömpölyög a vad gyűlölet,
ki tegnap barát volt, ma ellenség lehet,
lobbanó házában tűzbe mentél érte,
merre s hová tűnt a szép, baráti béke,
meddig fröcsög még a gyűlölet mérge?
Himnuszba írva balsors tépte létünk,
mégsem előre, mind hátrafelé lépünk.

2015-09-06

Tiszakécske.