Bakancsos csendélet

Bakancsos csendélet

Írta: Kovács István

Egy furcsa pár a kertben szokatlan tény,

öreg vándorból lett egy virágos edény,

kiszolgálta idejét, obsitot kapott,

nincs más semmi baja, csak a talpa kopott.

Úttalan utakon, nyűtte minden napját,

néha megfoltozták a kilyukadt talpát.

Jó erős bőr feje bámulta az eget,

olykor bőrzsírt kapott s fényezve nevetett,

de a talpát tépték éles, hegyes kövek,

díszítette sár, átszúrták rozsdás szögek.

Megszolgálta nyugdíját öreg útitárs,

fárasztó volt már neki a sok utazás.

Nem megy már sehova mégsem áll üresen,

földdel telt öblében tarka virág terem.

Furcsa pár ők, ketten de összeillenek,

kitalálta a kertész, hogy együtt éljenek.

S ha kigyúl felettük az esthajnalcsillag,

mindenki elcsöndesül, az egész udvar,

az öreg vándortól történetet hallgat.

2015-09-25

Tiszakécske.