Bakancsos
csendélet
Írta:
Kovács István
Egy
furcsa pár a kertben szokatlan tény,
öreg
vándorból lett egy virágos edény,
kiszolgálta
idejét, obsitot kapott,
nincs
más semmi baja, csak a talpa kopott.
Úttalan
utakon, nyűtte minden napját,
néha
megfoltozták a kilyukadt talpát.
Jó
erős bőr feje bámulta az eget,
olykor
bőrzsírt kapott s fényezve nevetett,
de
a talpát tépték éles, hegyes kövek,
díszítette
sár, átszúrták rozsdás szögek.
Megszolgálta
nyugdíját öreg útitárs,
fárasztó
volt már neki a sok utazás.
Nem
megy már sehova mégsem áll üresen,
földdel
telt öblében tarka virág terem.
Furcsa
pár ők, ketten de összeillenek,
kitalálta
a kertész, hogy együtt éljenek.
S
ha kigyúl felettük az esthajnalcsillag,
mindenki
elcsöndesül, az egész udvar,
az
öreg vándortól történetet hallgat.
2015-09-25
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése