Fények az éjben

Fények az éjben

Írta: Kovács L. István

Mámorító fények az éjben,

boldogító lebegés a létben,

imbolyog, szédeleg az ember,

lépte ring, mint hullámzó tenger.

Kedvenc az indiai kender,

repüléshez már gyenge, nem kell,

Extazi,

buliban nem üt elég nagyot,

még messze vannak a csillagok.

Még rózsaszínűek az árnyak,

és még nem nőttek ki a szárnyak,

de segít egy adag fehér por,

tőle majd csúcsra ér a mámor.

A heroin a tűbe kerül,

az erekben lassan szétterül,

színesebbek  tőle a fények,

szárnyakat ad a lebegésnek.

Valahol, valami száll veled,

már nem irányítod léptedet,

a szárnyalás hamar földet ért,

kék fény száguld az életedért.

2017. február 12.

Tiszakécske