Gombolyítás

Gombolyítás

Írta: Kovács L István

Óh, ha már itt van uram, talán segíthetne a motringot felgombolyítani. Közben elcseveghetünk, előadná kérését, látogatása célját. Csak, ne némán gombolyítsuk a cérnát. Udvaroljon egy kicsit nekem, de csak lassan, ne hevesen. Látja itt a húgom, hogy pirul szegény ott a padon, vagy szavait nem nekem, neki szánja?

  Óh, hölgyek, nem az a célom, hogy bármelyikük elpiruljon, csak kinek szimpatikus lennék, azzal a kertben sétálni mennék. Neki címezném csak bókomat, hátha kapnék tőle édes csókokat. Mindketten szimpatikusak nekem, de a választást önöknek átengedem. Tisztes munkám van, erdőkerülő vagyok, fák között szép lak, mit adhatok, madárcsicsergés, a kertben vadak, melyikük jön, döntsék el mihamarabb.  

    Szerintem ön illene hozzám, de, ha szíve már foglalt elfogadom. A húgát is kedvelem, ha nem ön, akkor legyen ő a kedvesem. Már öreglegény vagyok, nem válogatok, megbecsülöm, mit az élettől kapok. Az egyedül, már nem kedvemre való, asszony kéne, egy jóravaló, meg egy-két lurkó! Hát döntsenek önök, kivel gombolyítsam tovább az életem fonalát.

A válaszért holnap visszajövök, addig is jó éjszakát!

2017. február 28.

Tiszakécske         

Kép: Heinrich Hirt