Tiszai jégzajlás

Tiszai jégzajlás

Írta: Kovács L. István

Sétálok a parton, nézem, hogy áll a jég,

félelmetesre gyűrt táblák és hordalék,

fent, mint hegy és szakadék recsegve tolul,

lenn, a víz ereje méltósággal vonul.

A kanyaron túl, mint ha nem is tél volna,

és a felső szakasz nem lenne jég foglya,

csak folyik szelíden, ahogy mindig szokott,

mikor nem „akarja elnyelni a világot”.

Magas parton sokan kíváncsian nézünk,

még ilyen látványban soha nem volt részünk.

Nagy robaj, a jégből leszakad egy darab,

víz tetején úszva lassan tovahalad.

Ez lett a jel, a jég recseg-ropog, szakad,

elviszi a folyó, nyoma nem is marad,

Visszatért a Tisza híres szőkesége,

letisztultan folyik kanyargó medrébe’.

2017. február 24.

Tiszakécske