2017. február 4., szombat

Te vagy...



Te vagy…
Írta: Kovács L. István

…fuvallata a szélnek,
mely simítja arcom.
Nyugalma az éjnek,
mikor fejem, párnára hajtom.

…csillagok ezüst fénye,
mely, ablakon át vigyázza az álmot.
A bíborhajnal éke,
amit reggel először látok.

…a csönd minden zajban,
hétköznapokban az ünnep.
Ritmus a dalban,
melyre a szív lüktet.

…a harc a lelkemben,
érted folyvást aggódom.
Mégis béke a szívemben,
benned soha sem csalódom.

2017. február 4.
Tiszakécske

Kép: Ágnes B Erdei 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése