Édenem

Édenem

Írta: Kovács L István

Fenn a magas kéklőhegyen,

hol szőlő és gyümölcs terem,

szendereg egy apró présház,

a lelkem ott el-elméláz.

Ajtó mögött mély a pince,

ott a hegyek drága kincse,

hol préselt szőlő leve forr,

érik a tüzes,  nemes bor.

Gyümölcs íze, Nap mosolya,

gyöngyözik a poharamba’,

heve éget, ahogy nyelem,

szép a világ így szeretem.

Házban áll egy öreg asztal,

terítetten itt marasztal,

kínál szőlőt, diót, almát,

imbolyogva gyertya lángját.

A kunyhó előtt tűz ropog,

szalonna izzad, zsír csorog,

a zsarátnokon krumpli sül,

az éjben tücsök hegedül…

2018. április 29.

Tiszakécske

 

Képek: Illés Krisztina munkái.