Rend

 

Rend

Írta: Kovács L István

 

Rendet vág az idő a bohém nyáron,

halkabb a zsibongás, sokszínű levél remeg a fákon,

a madár csevely hét határon túl a tenger fölött,

gyermek zsivaj, az iskola falak közé költözött.

 

A nagyiknak szomorú az udvarok csöndje,

a kutya szimatol, cél nélkül fut körbe,

valakit hiába keres, a lábnyomokon,

bánatosan hasal le az alsó lépcsőfokon.

 

Az árnyékban, tűzrakóhely körül,

árvaszékre, padra hajnali pára ül,

fölötte sárga, hidegtől reszkető levél,

búcsút int az ágnak, s lassan földet ér.

 

Rendet vág az ősz, parancsokat oszt,

nyári termést, lombkoronát kopaszra foszt,

a strandruha helyett esőköpenyt terít a vállra,

papucs, szandál után meleg csizmát húz a lábra.

 

Még friss az emlék, hogy ne áztassa eső,

nagypapa kelletlenül pakol,

kutyája mellette szomorún bandukol,

majd leülnek a lépcsőn, ölében a kutya feje,

túl hosszúra nyúlt a csönd, rájuk borult az este.

 

2019. 09. 13.

Tiszakécske