Lovasszán

 

Lovasszán

Írta: Kovács L István

 

Tompán puffannak a lábak,

nincsen hangja a szánnak,

házak előtt fut a végtelenbe,

meséket sző a képzeletbe.

 

Csengő ring a lovak nyakán,

jelzi merre jár az útja során.

hangja száll mezőn, erdőn, a fák között,

mint angyali ének a felhők fölött.

 

Néhány gyerek fut utána,

kéreszkednek föl a szánra,

szól a gazda most nem lehet,

dolgom van, ez sürgős eset.

*****

Délután jött a szán, hozta az örömöt,

meg – meg áll, kurjant a házak között,

tódul a sok gyerek a szánon alig fér,

az öröm, a mosoly fültől fülig ér.

 

2021. 12. 11.

Tiszakécske.

 

Kép: Márta Nagy