Egyszer visszatér

 

Egyszer visszatér

Írta: Kovács L István

 

Álmatlan álmot ringat a hajnal, a szív őszi búra kél,

redőnyt ráz, réseken jajongva dúdol, a decemberi szél,

a párkányon hideg eső kopog, csendesen zenél,

de az öröm, mint a vándormadár egyszer visszatér.

 

Szürke felhők vonulnak az égen, a lélek is beborul,

mint, aki pihenni vágyva, hosszú téli álomra vonul,

megnyúlt, magányos esteken emlékek töredéke tolul,

s míg rendezgeted az éjszak észrevétlenül rád borul.

 

Pillád elnehezül, takarót fentebb húzod, fotel reccsen,

az álom nyugtalan, ahogy jött, hirtelen messze rebben,

most érzed csak, hogy a fotel alváshoz kényelmetlen,

papír, s toll hever az asztalon, írsz pár sort, hogy el ne vesszen.

 

Aztán már csak kihült teádat melengeted kezedben,

régi tavaszok távoli emléke csillan meg szemedben,

Álmatlan álmot ringat a hajnal, a szív téli búra kél,

de az öröm, mint a vándormadár egyszer visszatér.

 

Biztos, hogy visszatér!

 

2021. 12. 01.

Tiszakécske