Ablakból nézem
Írta:
Kovács L István
Sárgás szemüket
nyitogatják a házak,
vastag hósapka alatt egy
kicsit fáznak.
Kéményekből fehér, bodor
füst száll,
lassan ébred az utca,
kinn köd szitál.
A Nap bújócskázik a
felhők között,
szeretné áttörni a ritka,
alig ködöt,
korongja sápadtnarancs,
alig látszik,
mint Monet impresszió
ecsetre vágyik.
A képről távolabb egy
mélyzöld fenyő int,
mögötte orgonabokrokon
hófehér ing,
erősen kapaszkodik, tartja
magát a hideg,
kerítésen, faágakon, zúzmaraként
libeg.
Vasárnap van, mégis
mozdul az utca,
Itt-ott sétára indul
gazdival egy kutya,
asszonyok látszólag üdén
sietnek a piacra,
frissáruból kerüljön ebéd
az asztalra.
Csend van, autó,
láncfűrész zaja sehol,
ki útnak indul,
biciklizik, vagy gyalogol…
2022. 01. 16.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése