Az értelem hajnalán

 

Az értelem hajnalán

Írta: Kovács L István

 

Átláthatatlan szürkeség,

megfoghatatlan messzeség,

kilátástalan, savanyú élet,

a morálnak nincs alsó méret.

 

Erkölcsi süllyesztő ez a mai világ,

mint szél a port, szórja a gyűlölet magvát.

Egymásnak feszül minden náció,

fajra, nemre, bőrszínre nincs variáció.

 

Porba hullnak a legnagyobb emberek,

mindegy, addig mi jót cselekedtek,

ne szóljon semmi ellen, sem mellette,

mert ezer ítélet, kardként lebeg felette.

 

Túl sok a kéretlen, fogadatlan prókátor,

hangosan kukorékol, ha elkapja a mámor,

nem magától, nem is biztos, hogy érti a témát,

de kézbe kapva mantrázza a sémát.

 

Az értelmem világra nyíló hajnalán,

egy jobb, egy másvilágról beszélt apám,

reményeim között megértés, és béke honolt,

de túl sok a csatakiáltás, a harci kobold.

 

Kardot csörgetnek szüntelen, hol itt, hol ott,

az elfogadás, a tisztelet szó általuk megkopott.

Egyházfi szószéken békét, türelmet kér,

majd a más vallásról kirekesztőn beszél.

 

Anyák sírnak, mert nincs családi ebéd,

fiai épp, hogy ki nem marják egymás szemét,

egyik ebben hisz, a másik amazt vallja,

egyik sem látja, hogy aki vezeti, nevet rajta.

 

Választás előtt alamizsnát osztanak a népnek,

csak úgy csillog, mámorít a sok ígéret,

a drágulás manója már vitte is a többletet,

megint becsaptak titeket emberek….

 

2022. 01. 08.

Tiszakécske