2022. március 19., szombat

A megalázott (Próza)

 

A megalázott

Írta: Királdi-Kovács István

 

A férfi ült egy kövön, a hegy tetején. Nem nézett fel, nem akart Isten szemébe nézni. A földet bámulta, és az alatta elterülő csodálatos látványt, ami elé tárult egy valódi, jelen idejű panorámából. Olyan mélyen fájt a lelke, hogy csak üvölteni tudott belül magában, mert hang nem jött ki a torkán. lelkében még soha nem érzett ilyen megalázottságot. Sajnálta, hogy a csodálatos tájat, néhány esztelen ember kénye kedve szerint teheti tönkre ezt a szépséget, amit életnek hívnak.

   Szeretett katona lenni, sőt büszke volt rá, hogy a haza védelméért tevékenykedhet. Emberek voltak rábízva, akiket vezetnie kellett, és azt példásan csinálta, szerették is a munkatársai. Náluk soha sem volt szó, gyilkolásról, nők, gyerekek lemészárlásáról. Ő a hátországvédelmen dolgozott. Óvóhelyeket rendezett be, feltöltötte a készleteket, lecserélte, ami lejárt, szükségesetére. Emberek mentésén fáradozott, ha bármi katasztrófa történt. Háborúról nem volt szó, árvizek, földrengés, munkahelyi tűz és balesetek voltak a specialitások, ott szerzett tapasztalatot, ami egy esetleges háború esetén is alkalmazandó volt. De ilyen pusztítással még nem találkozott! Bombák tépte épületromok, lánctalp szaggatta föld és aszfalt, mindenütt vér, sírás, jajgatás. Egy borzalmas húsdaráló, mely porral, füsttel, törmelékkel „fűszerezi” a látványt.

Ráadásnak pedig ott van, azoknak az embereknek a támogatása, akik hasonló elmebajt élnek át és támogatják, hogy valaki, rosszul ébred és lerohan egy szuverén államot. Szerinte azok rosszabbak, mint maga az agresszor, mert álmaikban szerepelt valami hasonló, csak gyávák voltak meglépni, viszont a hátsó szobából támogatták, támogatják e gyilkos tettet.

Ült, a földet bámulta és zokogott, büszke volt a mundérra, de ezt a büszkeséget most eltörték benne. Soha többé nem veszi fel az egyenruhát, kilép a hadseregből, és valamely humanitárius szervezetben kamatoztatja tudását, egy távoli helyen. De, tükröt többé nem használ, és Isten szemébe sem tud belenézni.

2022. 03. 20.

Tiszakécske.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése