Alkony

 

Alkony

Írta: Királdi-Kovács István

 

Alkony, és csend vetül a tájra,

egyre hosszabb mindennek az árnya,

a tarkaság lassan egyszínűvé lesz,

ahogy az éj mindent feketévé tesz.

 

Madár nép fészkében ül, nem susog a nádas,

szellő nem ringatja a zöldellő bokrokat, fákat,

a mezei munkás asztalánál vacsoráját eszi,

hosszú nap után egy pohár bor is jólesik neki.

 

Már csak az égen játszanak gyönyörű színek,

a felhők a lemenő Nap fényétől égi díszek,

bíborban, aranyban, és narancsban ragyog,

ezüstöt vettek magukra az ébredő csillagok.

 

Patak fut, sötéten bólogató nyárfák között,

fényhíd, mellette keskeny palló ível át a víz fölött,

a tűzgömb lassan ereszkedik, megszűnik a varázs,

ragyogó színeit maga alá rejti egy fekete palást.

 

2022. 03. 27.

Tiszakécske.

 

Kép: Ősz Amy