Furcsa érzés

 

Furcsa érzés

Írta: Királdi-Kovács István

.

Nézlek, csendes mélabúval,

Ki vagy te tulajdonképpen,

Oly ismerős, mégis idegen,

vagy idegen, akit ismerek?

.

Egy csillogó, meleg, barna szem,

egy nem kihívó, de kedves mosoly.

Mikor nem vagy, hol rejtezel?

Szívemet, elmémet miért loptad el?

.

Kérdések-kérdések és senki nem felel,

nem szerető, mégis övé minden figyelem,

nem hagy nyugodni, ül a lelkemen,

mosolyog, ahogy egy múzsának kell.

.

Míg kedvesem pihen, öleli az ágy,

elmém viszi a megfoghatatlan vágy.

Csillagokra nézek, sóhajom száll,

s legbelül furcsa érzés motoszkál.

.

Szavak méltatlan összevisszasága,

rendetlenül körbe-körbejárva,

kapcsolódási pontokat keresnek,

majd mint a rostán kiperegnek.

.

Ki vagy te? Te ismerős idegen,

Te, aki nem hagysz hidegen,

meleg, barna szem, kedves mosoly,

téged képbe zártak, mégis én vagyok fogoly.

.

2023. 05. 31.

Tiszakécske.