A végtelen erő
Írta:
Királdi-Kovács István
.
A meder alján ezernyi
törmelék szikla,
töri a lendületet, de nem
tartja vissza.
A hegyekben hóból, sok
volt a hozam,
folyóként habzó taréjjal,
zúgva, rohan.
.
Rohan, egy szirtről lezuhan
a mélybe,
látom, a víz nem törhetetlen mégsem.
Millió apró cseppé törik
egy nagy kövön,
majd, mint az őszi köd cseppjei,
visszajön.
.
A cseppekben színvarázslat,
laminált fény,
ívbe hajlik egymáson a
sárga, piros, és kék.
A levegőben magasra ível,
parttól partig feszül,
képmása, mint tükörben ring
a vízen belül.
.
Az ember nézi, elragadja egy
különös mámor,
fülében zene cseng, amit
nem hallhat máshol.
Mollban furulyál a szél,
az erdő vele suhog,
a víz, jellegzetes esése adja
hozzá a dobot.
.
Amint a millió csepp, halk
csobbanással leér,
besimul a rész, újra összeáll
lesz belőle egész.
És a végtelen erő tovább
forgatja kerekét,
mert övé a hatalom, és a
táguló messzeség.
.
2024. 03. 13.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése