Dalra bárdok

 

Dalra bárdok

Írta: Királdi-Kovács István

.

Fegyverbe, fegyverbe tollnokok,

hegyezzétek jól ki a tollatok,

mártsátok vitriolba annak hegyét,

de igazat szóljatok, soha se epét.

.

Nektek is szólok, dalra fel bárdok,

lantokon zengjen a húr, ne sajnáljátok,

szótok égig érjen és nagyot üssön,

ne vegyék meg lelketek, néhány ezüstön.

.

S ti, toronybéli harangok, zúgjatok,

szálljon minél messzebbre a hangotok,

küldjétek a széllel mind a négy égtájba,

fogy a nemzet, Máriának szép országa.

.

Ki teheti, el, messzire, külhonba menekül,

cigány sincs ki vígat, vagy kesergőt hegedül,

pedig egykoron sírva is tudtunk vigadni,

nem akarom e véráztatta földet itt hagyni.

.

Hát fegyverbe tollnokok, dalra bárdok,

nagy kihívás, komoly munka vár most rátok,

naggyá tenni e hazát, mint egykoron volt,

mit a tatár dúlt, később a török is rabolt.

.

Tereinket, időnket lopták egyre tőlünk,

nyitott sebekkel, bele soha nem törődünk.

Minket nagyokká nem a fegyverek tettek,

kik, akkor-e földön éltek barátokká lettek.

.

Avar, kazár, jász, kun, magyar, olvadt itt egybe,

hogy hazáját ezen a földön megteremtse,

éltek itt még ezerajkú,  másféle népek,

kisebb villongásokkal, de békében éltek.

.

Fegyverbe tollnokok, bárdok és harangok,

kard, lánctalp csörgését nyomja el hangotok,

arról zengjetek, amit adtunk a világnak,

ne kérjünk, adjunk tiszteletet a hazának.

.

Versre, dalra hát, őseink nyomába lépve,

sercegő tollal, lanttal, sebeket nem tépve,

Tisztelettel ápoljuk, áldjuk meg nevüket,

értünk, utódokért áldozták életüket.

.

 Határozott kiállás nem lesz gúnynak tárgya,

Tisztelettel néznek majd az ember fiára.

Aki kéri, de másoknak soha nem adja,

felelőtlen, sosem lesz az ország nagyja.

.

2024. 03. 22.

Tiszakécske.